természetes teológia, teodicea, theodicea: filozófiai →istentan. - Arra épül, hogy Isten a világ és az ember létéből és lényegéből a →természetes ész világánál, tehát kegyelmi segítség nélkül megismerhető. Az értelem az →okság elve alapján következtet Isten létére és kilétére, s ebből megismerheti az ő lényegét és lényegi sajátságait. Ebben a megismerésben benne van az értelem erejének a kiemelése is. Egyes fil-ok ebből kiindulva meg akarták szerkeszteni az ész vallását, mint ami egyedül méltó az emberhez, mert a kinyilatkoztatás már gyámkodás az értelem fölött. - A ~ a tört-ben több alakban jelentkezett. A görögöknél a Szókratész előtti fil-ok és Platón a →lét magyarázatánál jutottak el az abszolút létező fogalmához. Platónnál ez már az abszolút idea, az igaznak, a jónak és a szépnek teljes valósága. A szofisták a term. és a gondolkodás törv-eiben fedezték föl az isteni vonásokat. Arisztotelész az okság elvének alkalmazásával jutott el az →első mozgató fogalmához, aki már fölötte áll a fiz. világnak és a tiszta szellemiséget képviseli. A sztoikusok az istenséget a világ-értelemben látták, ami egyúttal a világ törv-szerűségének is a biztosítéka. A fil-ok tanítása nem ment át a nép tudatába sem a görögöknél, sem a rómaiaknál. A költ-ben és a színházban továbbra is a mitológia formáiban beszéltek az istenekről. Az egyházatyák sok fil. megállapítást átvettek a platonizmustól és az újplatonizmustól. - A ker. teol. a görögök term-fogalmát bibliai alapon azonosította a teremtett világgal. Így könnyen alkalmazhatta rá az okság elvét. Annak is tudatában voltak, hogy az ember sohasem volt a →tiszta természet állapotában, hiszen Isten elővételezte a megváltás kegyelmeit, tehát valójában a ~t csak föltételezték mint lehetőséget, mert a konkrét istenismeretben már benne volt a kegyelem hatása is. Amikor Pál ap. azt állította, hogy a pogányok is megismerhették Istent (Róm 1,20), őket sem ragadta ki az üdvtört. összefüggéséből. Ha az Egyh. most fontosnak tartja a term-es istenismeret hangoztatását, annak főleg a pluralisztikus társad-ban van helye. Akik nem fogadják el a kinyilatkoztatást, azok az Isten előtti hódolatot és a természettörv-en alapuló erkölcsöt az észbeli megismerés alapján is elfogadhatják. - A felvilágosodás kora igyekezett önállósítani a ~t. A kat. isk. hagyományban a kk-tól elismerték a fil-nak valamilyen viszonylagos önállóságát, a term-es istenismeretet mégis úgy kezelték, mint bevezetést a hithez, a kinyilatkoztatás elfogadásához. A fölvilágosodás fil-ai igyekeztek megalkotni a felekezetek fölötti ész vallását, amely mentes a dogmáktól, s az értelemmel fölismerhető igazságokra és erkölcsi szabályokra szorítkozik. Ez lehetne szerintük az emberiség egyetemes vallása, hiszen értelme mindenkinek van, de Bibliája nincs. Kant is megszerkesztette „a tiszta ész határain belüli vallás” elméletét. Egyh. szempontból az ilyen észvallás elfogadhatatlan volt, de a fil. eszmék hozzájárultak ahhoz, hogy az Egyh. szellemi értékeinek elismerése széles körben megvalósuljon. A 19. sz. materialista rendszerek teljesen elutasították Isten megismerésének lehetőségét és a szellemi világ létét. A kat. teol. számára mindig feladat marad a ~ művelése, hiszen azzal az ész és a hit összhangját szolgálja. G.F.

LThK VII:811.